Guruló gyógyszerek...

ADAM A7X tesztünk Hidasi Barnabás füleivel​

A "hangfelvétel készítés" néven közismert, egész estés (valamint hajnali, reggeli, délelőtti, délutáni, éjszakai stb. amúgy egy teljes életet betöltő) úri (és úrhölgyi) "szórakozási forma", mely manapság oly népszerű foglalatosság úgy a fiatalok, mint az idősebb férfiak és nők körében egyaránt, mindig újabb és újabb kísértések elé állítja azok művelőit. A Neumann Jánosnak köszönhető ördögi számításokra képes gépek, melyek üzemelését vagy az "Ablakok" működtetőrendszer biztosítja, vagy eleve az "Alma" cég futurisztikus modelljei közé tartoznak, mindig frissebb és frissebb verziókkal állnak elő legyen szó teljesítőképességükről, szoftváréjukról (ánglius nyelven helyesen ejtve), vagy éppen a hangszobrászkodást biztosító fő és segéd ún. programjaikról. Nem beszélve a különböző be- és kimeneti hangátalakító periférikus masinériákról, melyekhez mostanság már akár közvetlenül is csatlakoztathatóak fogadó és szórakoztató hangtölcsérek. Az egyre magasabb, már-már ezotériát súroló műszaki paraméterek, szónikus felbontási képességek és az ezek utáni szűnni nem akaró vágy több tisztes családapát és családanyát juttat az adósok és földönfutók soraiba. Az otthoni malacperselyek kongó üressége elég figyelmeztetést jelenthet számunkra, hogy a "dögös, szép, jó szand" jelzőcsomaggal illetett hiú ábránd korunk társadalmának egyik (ha nem a) legnagyobb ellensége.

Nálamnál tanultabb honfitársaimtól tudom, hogy igazán valószerű, mindkét fülünket egyformán kényeztető élményhez legalább két darab ilyen ún. aktív kétutas hangfalra van szükség. Első lépésként ezeket csomagolásuktól szabadítottam meg, majd füleim magasságában egy speciálisan erre a célra szánt állványzatra, egy kifejezetten ilyen tevékenységre kialakított helyiségben helyeztem el olyan tudásnak birtokában és annak megfelelően, melyet sok emberöltőnyi tapasztalatnak hála már a hozzám hasonló halandók is magukénak tudhatnak. Ez pediglen a közeltéri stúdió monitorság és annak folyományai. Az elektromos hálózattal (melynek csatlakozója az egyes készülékek hátulján foglal helyet az országválasztó 220-240-50Hz/100-120-60Hz, átlátszó és csavarokkal rögzített plasztik lapkával védett kapcsoló mellett) ill. lármaforrással való összekötése után (melyből kétféle is felkínálkozik szintén a közvetlen hangi sugárzással átellenes oldalon: RCA aszimmetrikus és XLR szimmetrikus gyengeáramú kialakítással) működési állapotba helyeztem mindkét darabot az elejükön felfedezhető "hatalom" kapcsoló által. Ha a hatalom rajtuk van egy zöld fény segít idegrendszerünket megnyugtatni, ha attól mentes állapotba zuhannak vissza, ez a kis smaragd pontocska elhalványul majd felemészti a sötétség.

A lármaforrás elindítása után (melyből vegyesen következtek a különböző akusztikus és elektromos instrumentumok, énekek, nehéz fémek zörejei, láncfűrészek és kávédarálók hangja) egy kimondottan tetszetős modern, ütős, szemléletes és akkurátus mélyben és magasban gazdag de középtartományban is részletes hangzáskép tárult elém. A kibővített felsőbb tartománynak köszönhetően több technikai hibára is fény derülhet a "hangfelvétel készítés" nevű ténykedés során. (Nem beszélve a "közvetítések" misztikus világáról.) Huzamosabb ideig hallgatva sem fárasztó, vagy idegesítő ugyanakkor megfelelően informatív és részletgazdag frekvenciális és sztereó élményes értelemben egyaránt. Kis mérete ellenére nagyon meggyőző az alsó régió, még hozzáadott sub nélkül is leveszi lábáról az elektronikus zene bármely művelőjét. Stabil pozíciók, betonbiztos fantom center. Ha valaki közeltéri sípládákat keres professzionális vagy otthoni (franciásan) prozsé stúdiós felhasználásra, mindenképpen vessen egy hallgatást ezekre a kis dobozkákra. Érdemes...

Jó, egy "kicsikét" talán túlzásba estem az álrégies szófordulatokkal és a nehezen kihámozható körmondatokkal, így enyhítés (vagy inkább fájdalomcsillapítás) gyanánt a "hallható lényeget" feleleveníteném úgy, hogy én is értsem... Az említett kis aktív ládákat körülölelő általános elégedettség ill. népszerűségi hullám nem alaptalan, hiszen az ár-teljesítmény (vagy inkább ár/méret/minőség) viszony elég jó egyensúlyt mutat. Olyan helyeken, ahol csak közeltéri lehallgatásra van lehetőség (általában a rendelkezésre álló szűkös hely és ebből fakadó nem túl ideális akusztikai környezet miatt, pl.: házi stúdió, zeneszerző bázis stb.) és az egy hangfalpárra korlátozódik, értelemszerűen minden azokon áll vagy bukik (leszámítva a már említett akusztikai zabolátlanságot). Tehát monitor legyen a talpán (vagy inkább állványán), amelyik megfelel ezeknek a követelményeknek. Úgy tűnik, hogy a kis "Ádámok" ilyenek. A már említett részletgazdagság, széles spektrum, precízség stb. mellett,  a nem természetellenesen ütős mély tartományt is fontos megemlítenem.. 

Az egy dolog, hogy mennyire "masszíroznak" az alsóbb régiók, de a tranziensekben dús, perkusszívabb hangjelenségek nem puhulhatnak el, ill. nem jelenhetnek meg olyan tulajdonságaik, amik eredetileg nincsenek ott. A jó tranziensátvitel egyébként is elengedhetetlen (középtartományban ebben volt kitűnő az a bizonyos fehér hangszórós ipari sztenderd...), mert a kiegyenlített hangszín önmagában kevés ahhoz, hogy egy felvétel később a különböző konzumer berendezéseken hasonlítson a stúdióban hallottakra. A hangszín megszokás és ízlés kérdése, nekem picikét "mosolygósabbnak" tűnt, mint amivel általában dolgozok, de az első reakcióm mégis pozitív volt, mert ennek ellenére mégsem hatott idegennek vagy ismeretlennek amit hallottam. Meglepően gyorsan túltettem magamat a megszokottól való különbözőségen és nyugodtan tudtam élvezni például a kibővített magas tartomány előnyeit, ami egyébként nagyon tanulságosnak bizonyult. Oda-vissza "kalandoztam" a megszokott és az új között minden probléma nélkül és nem bántam meg, hogy megtettem....  ​

Hidasi Barnabás
HLSTUDIO ​