Általában az embert elönti a kíváncsiság érzése, amikor egy hangfalgyártó piacra dobja az első fejhallgatóját. Vajon mi is lesz ez? Egyszeri kísérlet, ami bevonul a piacról hamar kivezetett termékek sorába, mert a kísérlet nem sikerült? Vagy talán egy egetrengetően új megoldás, amire csak azok nem gondoltak, akik eddig fejhallgatót akartak csinálni?
Az ADAM Audio szakemberei is komolyan vették azt a régi hangszeripari bölcsességet, hogy nem kell feltalálni újra a Fender Stratocastert, ha az már létezik, és a meglévő tapasztalatokra építve saját igényeinkre szabhatjuk azt. Továbbra is Németország határain belül vagyunk, a legenda szerint az ADAM-től megkeresték a szintén német Ultrasone fejhallgató gyártó és tervező céget, hogy készítsenek nekik egy olyan fülest, ami úgy szól, mintha az S-széria monitorait hallgatnánk. Az Ultrasone fejlesztői hozzátették az ötlethez a tudásukat, majd ez egy általam most nem részletezett folyamaton át eljutott odáig, hogy a kibonthattam a dobozból az első hazánkba érkezett ADAM Audio SP-5 fülest. Erről szól mai történetünk.
Az ADAM Audio szakemberei is komolyan vették azt a régi hangszeripari bölcsességet, hogy nem kell feltalálni újra a Fender Stratocastert, ha az már létezik, és a meglévő tapasztalatokra építve saját igényeinkre szabhatjuk azt. Továbbra is Németország határain belül vagyunk, a legenda szerint az ADAM-től megkeresték a szintén német Ultrasone fejhallgató gyártó és tervező céget, hogy készítsenek nekik egy olyan fülest, ami úgy szól, mintha az S-széria monitorait hallgatnánk. Az Ultrasone fejlesztői hozzátették az ötlethez a tudásukat, majd ez egy általam most nem részletezett folyamaton át eljutott odáig, hogy a kibonthattam a dobozból az első hazánkba érkezett ADAM Audio SP-5 fülest. Erről szól mai történetünk.
Kézzel, szemmel
Ott tartottam, hogy az Ultrasone készítette ezt a zárt fejhallgatót, ami külsőre nagyon hasonlít a saját nevük alatt kihozott termékeikre, és az SP-5 is kapott egy jól látható “Powered By Utrasone” feliratot, de sem a műszaki specifikáció, sem a hangzás tekintetében nem egyezik egyik “sajátmárkás” cuccukkal sem. Az SP-5-nek egyénisége van, bár le sem tagadhatná szüleit.
Az almás vállalattól megszokott tisztaságú fehér kartonkeretből egy szép nagy méretű, erős és minőségi keménytok kerül elő először a kicsomagolás során, majd ezt kizippelve férünk hozzá a kézzel készített fejhallgatóhoz, és a hozzá járó két különböző kábelhez is. A 290g tömegű füles könnyen összecsukható szállításhoz, keményebb műanyag párnával fedett kagylói kifordíthatóak, a kábeleket bepattintós-eltekerős módszerrel csatlakoztathatjuk. Adott egy 1.2mm mini-jack végcsatlakozóval ellátott, valamint egy 3 méteres, 6mm jackes “gödör madzag”.
Mai alanyunk nevében az SP betűösszetétel a Studio Pro szavak rövidítéséből származik, ez előrevetíti, milyen felhasználásra is szánták. A könyve alapján 70 ohm az impedanciája, 8 Hz és 38 kHz között közvetít számunkra információt és fontos megemlítenem, hogy az Ultrasone S-Logic Plus technológiája eltér a szokásos membránelhelyezéstől, mindent úgy pakoltak el térben, hogy a fülkagyló tulajdonságait is “bevették a buliba”. Erre később még visszatérek.
Ha már kibontottuk a fejhallgatót, teszthallgatáshoz célszerű olyan eszközre csatlakoztatni, amit ismerünk. Nálam ez a Focusrite Red4PRE interface egyik fejhallgató kijárata. Ha a napi munkámban hű társam, akkor most is meg fog felelni. A kábel csatlakoztatása után a füles rácuppan a fejemre. Kellően zárt, valószínűleg senkit nem fog a környezetemben zavarni, hogy mit hallgatok és ők sem zavarnak engem. Jól izolál a szerkezet.
Ott tartottam, hogy az Ultrasone készítette ezt a zárt fejhallgatót, ami külsőre nagyon hasonlít a saját nevük alatt kihozott termékeikre, és az SP-5 is kapott egy jól látható “Powered By Utrasone” feliratot, de sem a műszaki specifikáció, sem a hangzás tekintetében nem egyezik egyik “sajátmárkás” cuccukkal sem. Az SP-5-nek egyénisége van, bár le sem tagadhatná szüleit.
Az almás vállalattól megszokott tisztaságú fehér kartonkeretből egy szép nagy méretű, erős és minőségi keménytok kerül elő először a kicsomagolás során, majd ezt kizippelve férünk hozzá a kézzel készített fejhallgatóhoz, és a hozzá járó két különböző kábelhez is. A 290g tömegű füles könnyen összecsukható szállításhoz, keményebb műanyag párnával fedett kagylói kifordíthatóak, a kábeleket bepattintós-eltekerős módszerrel csatlakoztathatjuk. Adott egy 1.2mm mini-jack végcsatlakozóval ellátott, valamint egy 3 méteres, 6mm jackes “gödör madzag”.
Mai alanyunk nevében az SP betűösszetétel a Studio Pro szavak rövidítéséből származik, ez előrevetíti, milyen felhasználásra is szánták. A könyve alapján 70 ohm az impedanciája, 8 Hz és 38 kHz között közvetít számunkra információt és fontos megemlítenem, hogy az Ultrasone S-Logic Plus technológiája eltér a szokásos membránelhelyezéstől, mindent úgy pakoltak el térben, hogy a fülkagyló tulajdonságait is “bevették a buliba”. Erre később még visszatérek.
Ha már kibontottuk a fejhallgatót, teszthallgatáshoz célszerű olyan eszközre csatlakoztatni, amit ismerünk. Nálam ez a Focusrite Red4PRE interface egyik fejhallgató kijárata. Ha a napi munkámban hű társam, akkor most is meg fog felelni. A kábel csatlakoztatása után a füles rácuppan a fejemre. Kellően zárt, valószínűleg senkit nem fog a környezetemben zavarni, hogy mit hallgatok és ők sem zavarnak engem. Jól izolál a szerkezet.
|
|
Füllel
Az eddigiekkel ellentétben mai tesztünkhöz körberaktam magam az általam már ismert, hasonló árkategóriájú fejhallgatókkal és néhány “szakmakedvencével” is, hogy legyen mihez viszonyítanom a puszta zenehallgatás mellett. Megígérem, hogy nem fogok direktben hasonlítgatni modelleket, csak vezérel a kíváncsiság.
Kedvenc hangfilejaimat magamara borítva megfogadtam, hogy idéntől hagyagolom az In The Stone-t és máshonnan közelítek. Nyitásnak az Affectivetől dobom a Once Again című dal Quadratbeat remixét. Életemben eddig egyszer volt olyan, hogy fejhallgató próbánál azt érezzem, hogy egy minőségi koncerthangosítást szögeltek a fejemre, és a mozgásomat lekövetve velem együtt forog, és az egy viszonylag ritka, erősen felső kategóriás nyitott füles volt. Most másodszor élek meg valami hasonlót, annyi különbséggel, hogy tényleg ADAM hangot hallok. “Mintha ezzel az egyénnel már beszéltem volna valahol”. Ami elsőre fura, hogy nem a szokásos színezett, szépre csinált térkelépezésű hangot kapom. Ez a füles nagyon nem akarja a szépet tenni, inkább simán jó akar lenni. Olyan érzetem van, mint amikor egy jobb közeltérinél nem csordulnak túl a terek, de úgy hallom a hangszerek rétegeit, mint ahogy a régi rajzfilmeknél a fóliákat pakolták. Érzed a tér mélységét, mégsem cseng-bong indokolatlanul. A mélyek gyorsak, nem terülnek, nem fáradtak. Ami igazán meglepő, hogy a szubból indított, szűrővel kinyitott karcos szintihangok is olyan részletességgel és felbontásban nyílnak, amit a körém pakolt többi fejhallgató nem tudott összességében úgy visszaadni, mint ahogy azt a vasat tekergető szerző a helyszínen gondolhatta.
Itt a fáradtságról jut eszembe, hogy sokan azért nem szeretik a fejhallgató-használatot, mert egy idő után megterhelő lehet, fejfájást és fülfáradtságot képes okozni. A fentebb már említett S-Logic technológia a szokásostól eltérően nem egyből dobhártyára bombáz, hanem a szögben elhelyezett forrásokkal a fülkagyló sajátosságait is okosan kihasználja, hogy a zenehallgató más térélményt kapjon és ne fáradjon a zenehallgatásba se bele. Így az első dal hallgatásánál még vígan mosolygok, mert ami hallok, az meggyőző. Vajon ezt mondom majd az ötödik után is?
Folytatva a mára tervezett stílusok közti csapongást, keressünk olyan előadót, aki a saját területén ismert, elismert, és kiszámítható minőséget hoz, ami mindig megbízható, ha kicsit egy idő után unalmas is. Szeretem a sok odafigyeléssel készült, kifejezetten drága produkciókat. Így kerül elő a tengeren túli country egyik lokális szupersztárja, Tim McGraw is, a Way Down című számával. Tőle ez most a legfrissebb. Ha nem is a legjobb dala, de legalább drága produkcióval állunk szemben. Ez egy teljesen más jellegű és megközelítésű zene, mint az előbb hallgatott, de az SP-5 viselkedésében ugyanazt érzem, mint az előbb. Szeretem fejben visszabontani a mások által készített mixeket. Érdekel, milyen forrást használtak és milyen szobában, milyen messze lehetett a mikrofon, majd a keverésnél ezeknek az eredményét mennyire és hogyan zabolázták meg, hogy jó helyre kerüljenek. Ezzel a hobbimmal azt hiszem, ma megint sikerült ugranom egy szintet. Hallom az egymásra helyezett, mégis tudatosan elkülönített rétegeket mixben és ha elidőzök egy kicsit, a kompresszor-beállítások is meglesznek!
Általában előszedek egy olyan dalt is, aminek a munkálatait irányítottam, vagy ott voltam, vagy én kevertem személyesen. Ez mindig kicsit veszélyes terep, amikor az ember a saját erősségeivel és gyengeségeivel szembesíti magát egy teszt során, az eszközön kívül tesztelve saját akkori és aktuális tudását is. A hóhérakasztó-bajnokság nyertese az Abigél zenekar Follow című dala lett. A zeneakadémista punkokból álló trió anyagánál igyekeztünk olyan megoldásokat bevetni, amik inkább a kilencvenes évek elejére voltak jellemzőek. Amikor még nem volt túltolt master, de volt három vödör reverb, sidechain csalással mélyített lábdob… amikor a nyolcvanas évekből épp kimászva keveredtek új és régi megoldások. Ezen a fejhallgatón is azt a hangképet érzem és kapom, amit akkor képzeltünk el, amikor egy pár S2V szólt és finalizáltuk a dalt.
Aki hanggal foglalkozik, annál általános megoldás, hogy akkor áll át hangfalról fejhallgatóra, mikor egy másik perspektívából szeretné vizsgálni a készülő mixet. A fejhallgatók többsége erre a célra tökéletesen meg is felel, itt viszont már a gyártásnál sem ez volt a cél és mást is kap az ember. Ez a füles nem csak editálni, hibát keresni és csekkolni jó. Az a tapasztalatom, hogy életemben talán először az, amit fejhallgatón kezdek keverni, utána megáll a lábán a közeltériken és autós teszten is.
Az eddigiekkel ellentétben mai tesztünkhöz körberaktam magam az általam már ismert, hasonló árkategóriájú fejhallgatókkal és néhány “szakmakedvencével” is, hogy legyen mihez viszonyítanom a puszta zenehallgatás mellett. Megígérem, hogy nem fogok direktben hasonlítgatni modelleket, csak vezérel a kíváncsiság.
Kedvenc hangfilejaimat magamara borítva megfogadtam, hogy idéntől hagyagolom az In The Stone-t és máshonnan közelítek. Nyitásnak az Affectivetől dobom a Once Again című dal Quadratbeat remixét. Életemben eddig egyszer volt olyan, hogy fejhallgató próbánál azt érezzem, hogy egy minőségi koncerthangosítást szögeltek a fejemre, és a mozgásomat lekövetve velem együtt forog, és az egy viszonylag ritka, erősen felső kategóriás nyitott füles volt. Most másodszor élek meg valami hasonlót, annyi különbséggel, hogy tényleg ADAM hangot hallok. “Mintha ezzel az egyénnel már beszéltem volna valahol”. Ami elsőre fura, hogy nem a szokásos színezett, szépre csinált térkelépezésű hangot kapom. Ez a füles nagyon nem akarja a szépet tenni, inkább simán jó akar lenni. Olyan érzetem van, mint amikor egy jobb közeltérinél nem csordulnak túl a terek, de úgy hallom a hangszerek rétegeit, mint ahogy a régi rajzfilmeknél a fóliákat pakolták. Érzed a tér mélységét, mégsem cseng-bong indokolatlanul. A mélyek gyorsak, nem terülnek, nem fáradtak. Ami igazán meglepő, hogy a szubból indított, szűrővel kinyitott karcos szintihangok is olyan részletességgel és felbontásban nyílnak, amit a körém pakolt többi fejhallgató nem tudott összességében úgy visszaadni, mint ahogy azt a vasat tekergető szerző a helyszínen gondolhatta.
Itt a fáradtságról jut eszembe, hogy sokan azért nem szeretik a fejhallgató-használatot, mert egy idő után megterhelő lehet, fejfájást és fülfáradtságot képes okozni. A fentebb már említett S-Logic technológia a szokásostól eltérően nem egyből dobhártyára bombáz, hanem a szögben elhelyezett forrásokkal a fülkagyló sajátosságait is okosan kihasználja, hogy a zenehallgató más térélményt kapjon és ne fáradjon a zenehallgatásba se bele. Így az első dal hallgatásánál még vígan mosolygok, mert ami hallok, az meggyőző. Vajon ezt mondom majd az ötödik után is?
Folytatva a mára tervezett stílusok közti csapongást, keressünk olyan előadót, aki a saját területén ismert, elismert, és kiszámítható minőséget hoz, ami mindig megbízható, ha kicsit egy idő után unalmas is. Szeretem a sok odafigyeléssel készült, kifejezetten drága produkciókat. Így kerül elő a tengeren túli country egyik lokális szupersztárja, Tim McGraw is, a Way Down című számával. Tőle ez most a legfrissebb. Ha nem is a legjobb dala, de legalább drága produkcióval állunk szemben. Ez egy teljesen más jellegű és megközelítésű zene, mint az előbb hallgatott, de az SP-5 viselkedésében ugyanazt érzem, mint az előbb. Szeretem fejben visszabontani a mások által készített mixeket. Érdekel, milyen forrást használtak és milyen szobában, milyen messze lehetett a mikrofon, majd a keverésnél ezeknek az eredményét mennyire és hogyan zabolázták meg, hogy jó helyre kerüljenek. Ezzel a hobbimmal azt hiszem, ma megint sikerült ugranom egy szintet. Hallom az egymásra helyezett, mégis tudatosan elkülönített rétegeket mixben és ha elidőzök egy kicsit, a kompresszor-beállítások is meglesznek!
Általában előszedek egy olyan dalt is, aminek a munkálatait irányítottam, vagy ott voltam, vagy én kevertem személyesen. Ez mindig kicsit veszélyes terep, amikor az ember a saját erősségeivel és gyengeségeivel szembesíti magát egy teszt során, az eszközön kívül tesztelve saját akkori és aktuális tudását is. A hóhérakasztó-bajnokság nyertese az Abigél zenekar Follow című dala lett. A zeneakadémista punkokból álló trió anyagánál igyekeztünk olyan megoldásokat bevetni, amik inkább a kilencvenes évek elejére voltak jellemzőek. Amikor még nem volt túltolt master, de volt három vödör reverb, sidechain csalással mélyített lábdob… amikor a nyolcvanas évekből épp kimászva keveredtek új és régi megoldások. Ezen a fejhallgatón is azt a hangképet érzem és kapom, amit akkor képzeltünk el, amikor egy pár S2V szólt és finalizáltuk a dalt.
Aki hanggal foglalkozik, annál általános megoldás, hogy akkor áll át hangfalról fejhallgatóra, mikor egy másik perspektívából szeretné vizsgálni a készülő mixet. A fejhallgatók többsége erre a célra tökéletesen meg is felel, itt viszont már a gyártásnál sem ez volt a cél és mást is kap az ember. Ez a füles nem csak editálni, hibát keresni és csekkolni jó. Az a tapasztalatom, hogy életemben talán először az, amit fejhallgatón kezdek keverni, utána megáll a lábán a közeltériken és autós teszten is.
Ha valaki kérdezné, hogy mégis milyen
Masszív, nem kell túlóvni, nagy hangerőn sem torzít, egy átlagos mobiltelefon is képes annyira meghajtani, hogy élvezettel lehessen rajta zenét hallgatni. Az egyenességével inkább hasonlít őszinte, de simán élvezhető mérőműszerre, kéretlenül három órához kitekert magasat és bunkó mélyeket ne akarjunk várni tőle.
Akármennyire odavagyok azért, amit hallok, finnyázásból mindenképp elmondom azt is, hogy a szép kivitelű és masszív keménytok mellé a szettbe beleférhetett volna egy textil, vagy műbőr puhatok is, de a szolgáltatás minősége alapján nem okoz nagy áldozatot egy ilyen tok külön beszerzése, a kisebb helyigényű szállítás megoldásához. A másik - és itt akkor tényleg befejezem - hogy a spirál-kábel mellé szívesen vettem volna egy hosszabb, egyenes kábelt is arra az esetre, ha nem megoldott ennyire közel ülni az audio interface mellett. Aki esetleg sosem volt képes ezt a kivitelt megszokni, annak nem lesz nehéz dolga, mert a fülesen lévő csatlakozót már több népszerű modellnél megszokhattuk, így akár válogatni is lehet a piacon különböző hosszúságú és színű kábelekből hozzá a későbbiek folyamán.
Ezekért simán kárpótol, hogy amit hallok, az máshol sokkal többe szokott kerülni ennél.
Masszív, nem kell túlóvni, nagy hangerőn sem torzít, egy átlagos mobiltelefon is képes annyira meghajtani, hogy élvezettel lehessen rajta zenét hallgatni. Az egyenességével inkább hasonlít őszinte, de simán élvezhető mérőműszerre, kéretlenül három órához kitekert magasat és bunkó mélyeket ne akarjunk várni tőle.
Akármennyire odavagyok azért, amit hallok, finnyázásból mindenképp elmondom azt is, hogy a szép kivitelű és masszív keménytok mellé a szettbe beleférhetett volna egy textil, vagy műbőr puhatok is, de a szolgáltatás minősége alapján nem okoz nagy áldozatot egy ilyen tok külön beszerzése, a kisebb helyigényű szállítás megoldásához. A másik - és itt akkor tényleg befejezem - hogy a spirál-kábel mellé szívesen vettem volna egy hosszabb, egyenes kábelt is arra az esetre, ha nem megoldott ennyire közel ülni az audio interface mellett. Aki esetleg sosem volt képes ezt a kivitelt megszokni, annak nem lesz nehéz dolga, mert a fülesen lévő csatlakozót már több népszerű modellnél megszokhattuk, így akár válogatni is lehet a piacon különböző hosszúságú és színű kábelekből hozzá a későbbiek folyamán.
Ezekért simán kárpótol, hogy amit hallok, az máshol sokkal többe szokott kerülni ennél.
Tényleg
Tapasztalataimat összegezve azt mondanám, hogy az ADAM Audio SP-5 egy úri megjelenésű, nem hivalkodó kinézetű fejhallgató, ami mindent betart, amit ígért előre. Pontosan azt az ízt hozza, amit a ráírt márkanévtől ismer és vár az ember, a hang épp annyira pontszerű, mint amennyire háromdimenziós. Hosszabb használat esetén sem fáraszt, nem érzem nehéznek. Sok éve ülök ADAM közeltérik és közepes méretű monitorok előtt, általában ugyanabban az ülő pozícióban, hogy mindig az optimális hangzást kapjam. Ehhez ez a fejhallgató most adott egy jól megbecsülhető mozgásszabadságot úgy, hogy nem kell agyban azonnal egy másik hangzásvilágra átállnom a kedvéért. Analitikus hallgatáshoz, munkához és “normál” zenehallgatós élvezkedéshez is jó partnere lehet a gazdájának.
Megtartom. Maradhat?
Nóniusz Gábor
noniusz.com
Tapasztalataimat összegezve azt mondanám, hogy az ADAM Audio SP-5 egy úri megjelenésű, nem hivalkodó kinézetű fejhallgató, ami mindent betart, amit ígért előre. Pontosan azt az ízt hozza, amit a ráírt márkanévtől ismer és vár az ember, a hang épp annyira pontszerű, mint amennyire háromdimenziós. Hosszabb használat esetén sem fáraszt, nem érzem nehéznek. Sok éve ülök ADAM közeltérik és közepes méretű monitorok előtt, általában ugyanabban az ülő pozícióban, hogy mindig az optimális hangzást kapjam. Ehhez ez a fejhallgató most adott egy jól megbecsülhető mozgásszabadságot úgy, hogy nem kell agyban azonnal egy másik hangzásvilágra átállnom a kedvéért. Analitikus hallgatáshoz, munkához és “normál” zenehallgatós élvezkedéshez is jó partnere lehet a gazdájának.
Megtartom. Maradhat?
Nóniusz Gábor
noniusz.com