ADAM-Audio S3H teszt
Hangfal tesztet írni a lehető leghálátlanabb dolog a világon, különösen, ha stúdió-monitorról van szó, hiszen nem elég, hogy nehezen körülírhatóak a teszt közben tapasztaltak, de még elsődleges munkaeszközről is van szó, amin körülbelül az összes, - a stúdióban elvégezhető munkafázis - sikere nagyban múlik. Ráadásul, attól függően, hogy az ember éppen milyen munkafázissal foglalatoskodik, vagy melyikre specializálódott, más-más értékrendszer szerint ítélheti meg az adott berendezést. A kérdést tovább nehezíti, hogy egy hangfalat nem lehet néhány napos etapok alatt letesztelni. Pár meghallgatás után nyilván kialakul az emberben egy kép a tesztalanyokról, a műszaki paraméterek és korábbi tapasztalatok alapján lesznek prekoncepciói, hogy mégis mire számíthat, de leginkább, csak benyomás szinten. Hangfalat vásárolni is pont emiatt nehéz, az A/B tesztek - hangfalak, de főleg stúdió monitorok - esetében rendkívül becsapósak tudnak lenni, mert rengeteg gyártó és típus különböző technikai megoldások garmadáját vonultatja föl nekünk, hogy megmutassa a megszólaló tartalom valódi természetét és részleteit, de ehhez annyi különféle út, annyi valójában jó és működő megoldás el tud vezetni, hogy ezeket egymás után váltogatva, nagyon hamar a szubjektív meggyőződésünk fog dönteni, ami nem feltétlenül a legmegalapozottabb, csak az adott körülmények között abban a pillanatban tűnik a legjobb választásunknak. Hangfalat bizony hosszú hetek/hónapok alatt éles projekteken lehet igazán tesztelni. Erre kaptam én lehetőséget az ADAM Audio-tól és a magyarországi képviseletük lepottyantott itt nálam egy pár S3H-t majdnem másfél hónapra. Ennek a tapasztalatait kivonatolom itt alul.
Jönnek a Németek...Az ADAM Audio német illetőségű cég és az A7 típusjelzésű hangfalukkal robbantak be a szélesebb értelemben vett köztudatba, valamikor a kétezres évek közepén, vagy inkább a végén. Az A7 egy két utas közeltéri stúdió monitor volt, a minőségéhez képest meglehetősen barátságos áron, ribbon magas sugárzókkal szerelve. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a ribbon sugárzó, nem az a ribbon sugárzó, amit a hifiben járatosabb olvasók most elképzelnek, - már műszaki megvalósítás szempontjából - de erre még majd visszatérünk később. A lényeg az, hogy egy igen jó ár/teljesítmény viszonyú hangfal volt, amit még manapság is használ sok kollégám másodlagos lehallgatásnak, annak ellenére, hogy azóta sokkal komolyabb monitorokat is beszereztek már.
|
ADAM-Audio A7
|
Akkoriban én nem igazán voltam abban a helyzetben, hogy megválogassam a munkaeszközömet, azon dolgoztam, amit a munkáltatóm, vagy az éppen aktuális stúdió biztosított számomra, otthon pedig BM15a volt, szóval az ADAM Audio márka anno kimaradt. Aztán egyre több stúdióban kezdett feltűnni a tesztalanyunk közvetlen elődje az S3A. Sok kollégám ezen dolgozott és szeretett is rajta dolgozni. Egy-egy üres órában magam is meghallgattam, de mélyebb tapasztalatokat vele sem szereztem, bár a szubjektív benyomásom összességében pozitív volt, úgy maradt meg az emlékezetemben, hogy “az az elég jó, csúnya hangfal”.
Nem is csúnya...
Itt térnék rá a nállam vendégeskedő tesztalanyra és jegyezném meg elöljáróban, hogy az S3H egyáltalán nem csúnya. Nevében ott a H, mint horizontal, tehát egy fekvő dobozról van szó, aminek az elejéről a hátlapjára kerültek a kezelőszervek, úgy mint a bekapcsoló gomb, a bemeneti érzékenység szabályzóhoz és a tiltező szűrőkhöz tartozó kezelőszervek. A doboz is sokkal lekerekítettebb lett és ezek, igen előnyére váltak a külcsínnek. A burkolat bevonatának anyagáról nem is beszélve, ami az elődhöz képest strapabíróbbnak és tetszetősebbnek is tűnik elsőre.
Szemtől szembe kerülve az S3H-val, ami egyből feltűnik, hogy három utas létére négy hangszórót számolhatunk össze rajta, az elég szembeötlő S-ART magas sugárzó alatt egy ADAM terminológiában DCH-nak aposztrofált közép sugárzót és kettő 7 inches mélyközép kompozit sugárzót.
Szemtől szembe kerülve az S3H-val, ami egyből feltűnik, hogy három utas létére négy hangszórót számolhatunk össze rajta, az elég szembeötlő S-ART magas sugárzó alatt egy ADAM terminológiában DCH-nak aposztrofált közép sugárzót és kettő 7 inches mélyközép kompozit sugárzót.
Talán kezdjük ezen utóbbiakkal. A specifikáció szerint 250Hz alatt dolgoznak egyenként 500W-os erősítőkkel meghajtva. Ezen erősítők úgynevezett D-osztályú erősítők, amik talán a nagy teljesítmény miatt indokoltak, ugyanis ezek kapcsolóüzemű erősítők, működésük nagyon konyhanyelven megfogalmazva, egy-egy impulzust bocsátanak ki magukból a műsorjeltől függő impulzusszélességgel, vagyis nincs amplitúdótól függő köztes állapotuk, ezért a hatásfokuk igen nagy, viszont a torzításuk is számottevő, különösen a magas frekvenciatartományok felé közeledve. Cserébe igen gyorsan képesek reagálni a bemenő jel változásaira. Mindezt kombinálva a kétfelé osztott mély kompozit sugárzókkal igen jó tranziensátvitelt és pregnáns mélyeket lehet elérni, hiszen a két sugárzó együtt kellőképpen nagy felületet alkot ahhoz, hogy tisztességes mélységekbe menjen le, viszont mivel ez a nagy felület két kisebb részre van osztva, így a membrán tehetetlenségéből adódó önrezonancia is jelentősen csökkenthető, azokban a pillanatokban amikor éppen nincsen vezérlés, plusz ezt a két kis tömegű membránt az egyenként 500W-nyi erősítő tragikus hirtelenséggel tudja megrángatni, számottevő hangnyomás mellett is. A kapcsolóüzemű erősítő jellegzetességeiből adódó jelenségek pedig jól kordában tarthatóak a viszonylag kicsi sávszélesség és alacsony frekvenciatartománynak köszönhetően.
|
A 4 inches középsugárzó esetében is hasonló a helyzet, ott is egy D-osztályú erősítő dolgozik erősen túlméretezett 300W teljesítményen 250Hz és 3000Hz közötti tartományban. Itt a középsugárzó mérete és membránjának tehetetlensége pont előny a kapcsolóüzemű erősítők magas frekvenciás zavarjelenségeinek kiküszöbölésében, ugyanis a magas frekvenciás zavarjelekre méretéből adódóan nagyjából nem is képes reagálni, de a gyors reakció továbbra is a sajátja.
|
|
|
A magas sugárzó esetében már egy klasszikus A/B osztályú erősítő biztosítja a meghajtást, amúgy nem kevés 50W-os teljesítménnyel. A gyártó egyszerűen ribbon magas sugárzónak nevezi a technológiát, pedig helyesebben AMT (air motion transformer) sugárzókról van szó. A működésüknek a lényege, hogy erős mágneses térbe helyeznek harmonika alakban meghajtogatott mylar-t (a kondenzátor mikrofonok kapszulájában is használatos igen könnyű fémgőzöléssel készült vezető polietilén/poliészter fólia) ezt szövik át vékony alumínium szalagokkal. Amint a hasznos audió jel áthalad a szalagokon mágneses kölcsönhatás lép fel és a mylar alakja megváltozik és a harmonika szerűen meghajtogatott struktúra kipumpálja a levegőt a rétegei közül. Mivel igen könnyű szerkezetről beszélünk ez igen gyorsan is meg tud történni, ezért ideális kicsiny periódus idejű magas hangok átvitelére. Az elv egyébként a hetvenes évek óta ismert és napjaink precíz gyártás technológiájának köszönhetően elég jó ár/teljesítménnyel gyártható. A megszólalásának van pár jellegzetessége azon túl, hogy az emberi felső érzékenységi küszöböt messze meghaladóan magas frekvenciájú hanghullámok keltésére képes. Sokan igen szépnek írják le a hangját, már-már irreálisan szépnek, amin minden magas összetevő szépen szóllal meg a mixben. Nos, én ennek pont az ellenkezőjét szoktam tapasztalni egy silk dómos klasszikus magas sugárzóhoz képest nekem minden picit harsány rajta, de ez megszokható, véleményem szerint.
|
DSP, mert az kell.A hangfalban egy egészen komoly digitális jelfeldolgozó processzoron alapuló parametrikus/tilt szűrő rendszer dolgozik. Rengeteg bandes eq-val a lehallgatási körülményekhez tudjuk igazítani az S3H-t. Ezt manapság szeretik úgy bemutatni, hogy a lehallgató helyiség akusztikai körülményeihez tudjuk vele igazítani a hangfal hangját, ami azért némileg csúsztatás, plusz igen furcsa megközelítés a nem kellően ideális belső tér akusztikájához korrigálni az elviekben ideálishoz közelire tervezett lehallgató berendezést, de az ADAM is óvatosan felült erre a marketing vonatra, már kommunikáció szintjén. Lehet a nagymúltú előd frekvencia menetét szimuláló módba kapcsolni, meg preseteket menteni, bár számomra nem világos miért. Ugyanis a két hangfal több, mint ötven kiló, nem hiszem, hogy sokat mozgatnák egyik akusztikai térből a másikba, illetve nem életszerű, hogy a stúdió egyik hangmérnöke így szereti a másik meg úgy szereti. Maradjunk annyiban, hogy egy teljesen jól működő korrekciós EQ található a hangfalban, ami digitális, hiszen a D- osztályú erősítők mellé egy logikus választás, plusz pont arra jó, amire egy ilyen korrekciós eq jó szokott lenni, a helyszínen megvalósítható lehallgatási bázistávolság és pozíció függvényében tudunk korrigálni a hangfalon. A gyakorlatban például akkor jön ez jól, ha mondjuk túl közel tudunk csak helyet foglalni és zavaróan sok magas hangot hallunk, vagy túl messze ülünk és nagyot csillapodnak a magasak meg tudjuk picit emelni őket stb. Amúgy nagyon kulturáltan kezelhető a DSP, usb kábelen rádugjuk a számítógépet és megoldjuk egy szép gui-ról, vagy használjuk a hátlapon lévő kijelző- encoder párost, ami kevésbé kényelmes, főleg mert mindig előre kell fáradni meghallgatni mit is műveltünk.
|
|
A hang, ami meg jó.
|
A fentieket azért is írtam le, mert nem értem miért kell ez a maszatolás a DSP körül, mikor alapvetően teljesen jó monitorsugárzóról van szó, alanyi jogon. Az osztott mélysugárzó igen jól muzsikál, pregnáns, modern megszólalású mélyei vannak, talán ez az, ami a legjobban fog hiányozni, mikor vissza kell adnom a teszt darabokat.
A közepei nekem lehetnének tolakodóbbak, mert azok igen kellemesek és ellustul tőlük az ember, minden közép frekvenciás összetevőt nagyon szépnek tud mutatni és munka közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, pedig könnyen előfordul, hogy igényelnék még a foglalkozást. A magasak pont ezért nekem munkára nagyon megfelelnek, mint mondtam én mindent nagyon kiélezettnek hallok rajtuk, ezért oda is figyelek rájuk, mindig. Összességében nagyon jó munkaeszköz, ami el is várható ebben a kategóriában. akad is kihívója szép számmal, gondolom ezért is szalad meg a körítés olykor, gondolok itt a marketing kommunikációra, de összességében, ha ebben a kategóriában gondolkodik valaki érdemes meghallgatni ADAM-ék hogyan abszolválják a kihívást. |
|