Kis térben is a nagy tér bűvöletében
ADAM A7X
Az Adam Audio cég A7 nevű, kéthangszórós modellje a világ rengeteg stúdiójában megtalálható, de a gyártó felfedezvén, hogy még több lehetőség van benne, továbbfeljesztette a szériát.
Az Adam “ládáiban” az egyik központi szereplő a szalag magassugárzó, amit Dr. Oskar Heil feljeszése után a cég mérnökei méginkább arcra szabtak. Az eredeti Accelerating Ribbon Technology, ismertebb nevén ART után az új sorozat egy továbbfejleszett, X-ART nevű magassugárzót kapott, ami a gépkönyv alapján képes 50kHz-et is az arcunkba tolni annak ellenére, hogy a füleinkkel nem igazán érzékelhetjük 20kHz feletti tartományt. A 7 collos szén-rohacell-üvegszál hibrid középsugárzóval így 42Hz és 50khz közötti tartományt mérhetünk műszerrel, ha már a hallásunk nem is tart addig. Az aktív hangfal két sugárzóját két külön erősítő hajtja, a mélyebbiket 100W RMS és 150W zenei, míg a magasat 50/75W teljesítménnyel. Maguk az erősítők is a cég saját fejlesztései, a crossover frekvenciát 2,5kHz-nél határozták meg.
Az Adam “ládáiban” az egyik központi szereplő a szalag magassugárzó, amit Dr. Oskar Heil feljeszése után a cég mérnökei méginkább arcra szabtak. Az eredeti Accelerating Ribbon Technology, ismertebb nevén ART után az új sorozat egy továbbfejleszett, X-ART nevű magassugárzót kapott, ami a gépkönyv alapján képes 50kHz-et is az arcunkba tolni annak ellenére, hogy a füleinkkel nem igazán érzékelhetjük 20kHz feletti tartományt. A 7 collos szén-rohacell-üvegszál hibrid középsugárzóval így 42Hz és 50khz közötti tartományt mérhetünk műszerrel, ha már a hallásunk nem is tart addig. Az aktív hangfal két sugárzóját két külön erősítő hajtja, a mélyebbiket 100W RMS és 150W zenei, míg a magasat 50/75W teljesítménnyel. Maguk az erősítők is a cég saját fejlesztései, a crossover frekvenciát 2,5kHz-nél határozták meg.
Arcfelvarrás
Az A7-hez képest kicsit változott a dizájn, páciensünk kicsivel nagyobb lett elődjénél, (6mm-rel magasabb, 11mm-rel szélesebb), amit a korábbinál nagyobb X-ART tweeter mérete is indokolt. Az arcátrendezés ezzel nem állt meg, az eddigi egy basszusjárat helyett már kettő is akad, a bekapcsolót és hangerőszabályzót magába foglaló előlapi kezelőfelület így jobbról átcsúszott középre. Kellően kényelmes ez így, mivel nem kell minden napot azzal indítani, hogy az ember bemászik kapcsolgatni az asztal mögé, vagy testével átívelni egy teljes munkapadnyi felületet. Az üzemjelző led is bezöldült a régi kékhez képest. A hátlap két leginkább szembetűnő változása közül a logó és típus megnevezés középre csúszását említeném először, ennek oka, hogy a hátlapi tweeter-hangerő és shelving szabályzók az A7 függőleges elrendezésétől eltérően most derékszögben, vagy lólépésben helyezkednek el. A magas shelf EQ 5 kHz-nél, a mély 300Hz-nél enged manipulálni, mindkettőn 6dB-t emelhetünk vagy vághatunk kedvünkre. Régi szokásomhoz híven most sem bántanám őket, inkább az XLR és RCA analóg bejáratok közül kezdeném az előbbit etetni.
Fül, érzések, zene
Ilyenkor kell a cikk írójának eldönteni, hogy mélyebben belemerül a műszaki adatok akusztikai és elektrotechnikai boncolgatásába, vagy remegő izgalommal bekapcsolja a már lekábelezett hangfalakat, hogy természetes környezetükben is bizonyítsanak. Én most az utóbbit választom. Nemrég a gyártó F7 modellje jött át haverkodni hozzám hosszabb időre, és nem is nagyon akartam hazaengedni a vendéget, de a nagyobbik testvér, az A7X érkezése is rendesen meg tudott lepni! A már beváltnak nevezhető “InTheStone-teszt” során elárulta magáról, hogy ez már jóval magasabb kategóriát képviselő közeltéri. A magasai a kistesóhoz képest még nyitottabbak, de ugyanúgy egyenesek, nem fárasztóak, nem idegesítőek. Ez egy nagyon becses tulajdonság, ha úgy hozza a sors, hogy napi 16 órát kell ülni előtte vagy mögötte. A másik meglepetést a haverom okozta, aki elkezdte keresni a szubot az asztalom alatt. Bizony, az A7X mélyei is igen meggyőzőek, véletlenül se gondoljunk a pimpelt Zsiguliból kiszűrődő konzumer büfögésre!
Néhány régi és mai kedvenc mellett ráküldtem némi ear-candy-t: a saját ízlésem szerint a világ egyik legjobban sikerült album mixe Imogen Heap ‘Speak for Yourself’ albuma. A maga brutális kompresszorhasználata, arcbamászósága, terülése miatt minden benne van, amit egy modern mixtől elvár az ember, de a precíz térhasználat, pontszerűség, és rétegeltség az, amit az A7X-en igazán ki lehet élvezni. A széles sztereóképet és az okosan megfogott fröcskölő pluckokat úgy teszi elém a hangfal, majd ejti le az arcom előtt 5 centivel, ahogy eredetileg elképzeltem, hogy keverhették ezt a lemezt. Igaz ez a mélyekre és a magasakra is.
Akusztikus zene alatt mindenki egyre inkább mást ért manapság. A folk és world music sok ágazata, alágazata mellett a blues-alapú és pirotechnikás, instrumentális gitárzenét játszó hősök lemezein is akad mindig valami csemege, ahol az akuszikus gitározás teljesen más értelmet nyer. Sokkal kompresszáltabb, agresszívebb, metál stenkkel játszott darabokat keresve akadtam rá Nick Johnston ‘Sandmonster’ című számára, ahol némi latin beütés keveredik a Malmsteen-féle emberi kézbe épített fúrógéppel. A terezés itt is nagyon jól hihetően átjön, szépen leválaszthatóan a közeli mikrofonok hangjáról. A magasak kellően csilingelnek, a közepeknél eszembe jut a klasszik fehér-hangszórós, ez főleg a pergő alsó inverz-elemzésénél jön ki. Kapom azt, amit az F7 adott, csak minden nagyobb, és befelé mélyebb. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy a hangfalat használom a zene hallgatására, vagy a hangfal hallgatására a zenét.
Hasonló érzetem volt akkor is, amikor kíváncsiságból előkaptartam az izraeli psytrance projekt, az Indra “Life of Faith” című 2007-es lemezét. A stílus kiválóan alkalmas hangfalak tesztelésére: egyszerre folyik és kopog, amennyire lehet, a természetestől messzire szakadt hangzással igyekszik harmóniában lenni a természettel. Euforikus hangulatot előcsalogató őrlés, térben pattogó perkusszív hangok, menetelős bassline, négynegyedes labdapattogtatás. Földrajzilag kicsivel sem tovább kalandozva mindenképp rá kellett még erre is vernem egy kört, az Infected Mushroom “Converting Vegetarians II” albumával, amit szélsőséges audio-vicceinek köszönhetően sikerült végig is hallgatnom. Az A7X is itt is tudott élményeket okozni.
Akusztikus zene alatt mindenki egyre inkább mást ért manapság. A folk és world music sok ágazata, alágazata mellett a blues-alapú és pirotechnikás, instrumentális gitárzenét játszó hősök lemezein is akad mindig valami csemege, ahol az akuszikus gitározás teljesen más értelmet nyer. Sokkal kompresszáltabb, agresszívebb, metál stenkkel játszott darabokat keresve akadtam rá Nick Johnston ‘Sandmonster’ című számára, ahol némi latin beütés keveredik a Malmsteen-féle emberi kézbe épített fúrógéppel. A terezés itt is nagyon jól hihetően átjön, szépen leválaszthatóan a közeli mikrofonok hangjáról. A magasak kellően csilingelnek, a közepeknél eszembe jut a klasszik fehér-hangszórós, ez főleg a pergő alsó inverz-elemzésénél jön ki. Kapom azt, amit az F7 adott, csak minden nagyobb, és befelé mélyebb. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy a hangfalat használom a zene hallgatására, vagy a hangfal hallgatására a zenét.
Hasonló érzetem volt akkor is, amikor kíváncsiságból előkaptartam az izraeli psytrance projekt, az Indra “Life of Faith” című 2007-es lemezét. A stílus kiválóan alkalmas hangfalak tesztelésére: egyszerre folyik és kopog, amennyire lehet, a természetestől messzire szakadt hangzással igyekszik harmóniában lenni a természettel. Euforikus hangulatot előcsalogató őrlés, térben pattogó perkusszív hangok, menetelős bassline, négynegyedes labdapattogtatás. Földrajzilag kicsivel sem tovább kalandozva mindenképp rá kellett még erre is vernem egy kört, az Infected Mushroom “Converting Vegetarians II” albumával, amit szélsőséges audio-vicceinek köszönhetően sikerült végig is hallgatnom. Az A7X is itt is tudott élményeket okozni.
Ne csak együnk! Főzzünk is!
Vétek lett volna a hangfalpár kipróbálását mások munkáinak a hallgatása után berekeszteni, így az alkalmat kihasználva, több projektnek élesben is nekimentem.
Az egyik legérdekesebb eset a Depresszió zenekar 15 éves jubileumi koncertvideójához készült hang kalapálása közben esett meg. Varga Zolival ketten dolgoztunk az anyagon, és míg én egy kopogósabb, közelebbi zenekar köré kezdtem el építeni a közönséget, mintegy behelyezve magam a “küzdőtéri” rajongók közé, addig Zoli feltette a karzatra a “mindenkori hallgatót”, és egy sokkal mélyebb térben felépített hangképet generált. A térmikrofonoknak köszönhetően csodásan hallottuk a hátsó falról visszapattanó lábdobot, majd ennek hatását a közönség- és térmikrofonok jelébe okozott vágással sikerült kompenzálni.
Az A7x teljesen más térérzetet ad, mint a kategória általam eddig megszokott közeltérijei, néha már szinte vigyáznom kell vele. Ez a Firkin zenekar szintén születésnapi, Akvárium Kishall-os koncertvideójának a hangutómunkájánál merült fel, ahol a szép csillogóra húzott térmikrofonok hangját keztem el kiegészíteni a közeli mikrofonozott jelekkel, hogy az az érzete lehessen a hallgatónak, hogy ő maga is ott van a rendezvényen. Ilyenkor sokat segít a kamerakép, hogy a hangfelvételen hallható terem mérete egészségesen harmonizáljon a képen látottakkal, viszont a vágott kép alapján ki lehessen emelni olyan részleteket, amik felett az ember kizárólag a zenét hallgatva elsiklana esetleg. Az igazi sikert az jelenti, ha a kocsiban és a laptopom hangszóróin, vagy akár egy tévén is azt kapom vissza, amit ezeken álmodtam meg. Nekem összejött.
Az egyik legérdekesebb eset a Depresszió zenekar 15 éves jubileumi koncertvideójához készült hang kalapálása közben esett meg. Varga Zolival ketten dolgoztunk az anyagon, és míg én egy kopogósabb, közelebbi zenekar köré kezdtem el építeni a közönséget, mintegy behelyezve magam a “küzdőtéri” rajongók közé, addig Zoli feltette a karzatra a “mindenkori hallgatót”, és egy sokkal mélyebb térben felépített hangképet generált. A térmikrofonoknak köszönhetően csodásan hallottuk a hátsó falról visszapattanó lábdobot, majd ennek hatását a közönség- és térmikrofonok jelébe okozott vágással sikerült kompenzálni.
Az A7x teljesen más térérzetet ad, mint a kategória általam eddig megszokott közeltérijei, néha már szinte vigyáznom kell vele. Ez a Firkin zenekar szintén születésnapi, Akvárium Kishall-os koncertvideójának a hangutómunkájánál merült fel, ahol a szép csillogóra húzott térmikrofonok hangját keztem el kiegészíteni a közeli mikrofonozott jelekkel, hogy az az érzete lehessen a hallgatónak, hogy ő maga is ott van a rendezvényen. Ilyenkor sokat segít a kamerakép, hogy a hangfelvételen hallható terem mérete egészségesen harmonizáljon a képen látottakkal, viszont a vágott kép alapján ki lehessen emelni olyan részleteket, amik felett az ember kizárólag a zenét hallgatva elsiklana esetleg. Az igazi sikert az jelenti, ha a kocsiban és a laptopom hangszóróin, vagy akár egy tévén is azt kapom vissza, amit ezeken álmodtam meg. Nekem összejött.
Tehát:
Mindent összevetve az ADAM A7X egy profi közeltéri monitor, ami hű társa lehet a hangmérnöknek és producernek egy projekt-stúdió fő lehallgatójaként, vagy egy nagyobb stúdióban jó alternatívaként szolgálhat a többi lehallgató rendszer mellett. Engem meggyőzött.
Mindent összevetve az ADAM A7X egy profi közeltéri monitor, ami hű társa lehet a hangmérnöknek és producernek egy projekt-stúdió fő lehallgatójaként, vagy egy nagyobb stúdióban jó alternatívaként szolgálhat a többi lehallgató rendszer mellett. Engem meggyőzött.
A teszteléshez az ADAM Audio A7X monitorokat a Friendly House Kft bocsájtotta a rendelkezésemre.
Nóniusz Gábor
2016. december
2016. december